Hatos Ferenc Általános Iskola és Alapfokú Művészeti Iskola

TANÉVZÁRÓ _ BALLAGÁS _ 2025/2026.tanév

Ma egy kérdéssel kezdem, amit talán ritkán mondunk ki hangosan:  Mit visz magával az ember az iskolából? Nem a padot. Nem a tankönyvet. Nem a dolgozatok dátumát. Ezek mind elhalványulnak. Ami megmarad, az egészen más.

Egy hang, ami akkor is bátorított, amikor nem merted elhinni, hogy képes vagy rá.
Egy tekintet, ami nem engedett el akkor sem, amikor elbizonytalanodtál.
Egy osztálytárs, aki melletted ült, amikor azt hitted, egyedül vagy.
Egy nevetés, ami egy nehéz napot is elviselhetővé tett.
És egy pillanat, amikor először érezted: „igen, erre képes vagyok”.

Mert az iskola nem épület. Az iskola emberekből van. És abból, amit egymás szívében hagynak. És ma egy ilyen közös történet egy fejezetéhez érünk.

Kedves Ballagók!

Ti most nem elmentek. Ti most továbbindultok. És ez nem ugyanaz. Mert amit itt kaptatok, az nem marad itt. Ott lesz veletek minden döntésetekben, minden hibátokban, minden újrakezdésetekben.

Lesznek utak, amiket most még nem láttok.
Lesznek napok, amikor nem lesz egyértelmű, merre tovább.
És lesznek pillanatok, amikor csak egy dolog számít majd: hogy mersz-e továbbmenni akkor is, amikor bizonytalan vagy.

És ha ilyenkor megálltok, talán eszetekbe jut egy mondat, amit nem most, hanem itt tanultatok meg igazán: nem az erősek mennek tovább, hanem azok, akik nem adják fel.

És mielőtt továbbmegyünk, álljunk meg.

Mert nem lehet úgy lezárni egy évet, hogy ne lássuk meg, mennyi minden történt benne.

Azt mondani, hogy „nem volt semmi ez a tanév”, talán könnyű. De igazság nem ez.

4,5-es tanulmányi átlag tanév végén!
73 kitűnő tanuló!
10 tanulónak nevelőtestületi dicséret a bizonyítványban, amely mögött emberfeletti munka van.

Kirándulások, amelyekben gyerekek először láttak más városokat, más országokat, más világokat — Szlovákia, Budapest, és még sok hely, amit együtt fedeztünk fel.

Szeretetnap, ahol nem tananyagot tanítottunk, hanem valami sokkal fontosabbat: hogy számítunk egymásnak.

És elismerések, amelyek nem csak címek, hanem visszajelzések: jó irányba megyünk.

Családbarát Köznevelési Intézmény lettünk. Oktatási Hivatal Bázisintézménye Cím újra, immár harmadszor. Krókusz Mentorprogram Iskolája. És tegnap megérkezett egy új büszkeség: Állatbarát Általános Iskola is lettünk.

És közben pedagógusaink életműdíjat, kitüntetést, elismerést kaptak.

De a kérdés mégis ott marad: mi kell még egy sikeres iskolához?

Talán semmi más, csak ez.

Gyerekek, akik mernek kérdezni.
Szülők, akik akkor is mellettünk állnak, amikor nehéz.
Pedagógusok, akik nemcsak kiválóan tanítanak, hanem szeretnek is.
És egy közösség, amely nem egymás mellett él, hanem egymásért.

Kedves Elsősök!

Ez az első tanévzárótok. Egy évvel ezelőtt még minden új volt: a csengő, a terem, a szabályok, és az is, hogyan kell „iskolásnak lenni”. Ma pedig már természetes számotokra ez a világ. Már nem vendégek vagytok itt – hanem a Hatos Iskola közösségének tagjai.

Nagyon sokat változtatok egy év alatt. Nem csak azt tanultátok meg, amit a könyvekben látunk, hanem azt is, hogyan kell itt élni, figyelni, együtt lenni. Ez az első év nem arról szól, hogy mennyit tudtok „tökéletesen”. Hanem arról, hogy elindultatok. És ez a legfontosabb kezdés.

Kedves Diákok!

A bizonyítvány csak egy lap. De mögötte egy egész év van. Korán kelések. „Majd holnap megtanulom” pillanatok. Sikerek, amiknek örültetek. És hibák, amikből erősebbek lettetek. És ha ma őszintén belenéztek, nem csak jegyeket láttok benne. Hanem saját magatokat.

Kedves Szülők, Nagyszülők!

Amióta világ a világ a gyermek minden szülő számára a legfontosabb. Különösen ragaszkodunk hozzájuk ebben a bizonytalan világban. És ez így van jól! Kire vigyáznánk legjobban, ha nem a gyermekünkre, kik kaphatnák a legtöbb szeretetet, ha nem a gyermekeink, kiknek a sikerei tesznek boldoggá, ha nem a gyermekeinké, és kik azok, akikre a legbüszkébbek vagyunk – különösen a mai napon – azok is a gyermekeink. Köszöntsék őket jó szóval, dicsérettel, virággal. Örüljenek sikereiknek, biztassák és segítsék őket továbbra is. Biztosan megköszönik áldozatos munkájukat, mint ahogy én is azt teszem. Köszönöm, hogy a gyermekekért végzett közös munkánkban megbízható partnerként számíthattunk Önökre.

Kedves Kollégák!

Mi sokszor azt hisszük, tanítunk. De valójában minden nap tanulunk mi is. Kitartást a gyerekektől. Türelmet a mindennapoktól. Emberséget egymástól. És néha azt, hogy egyetlen jó mondat is életre szólhat. És most, amikor mindezt együtt látjuk, talán kimondhatjuk: „tényleg nem volt semmi ez a tanév”. Mert ez a tanév nem csak sikeres volt. Ez a tanév élő volt. Tele munkával. Tele küzdelemmel. Tele nevetéssel. Tele eredményekkel. És minden mögött emberek. És ez a lényeg.

Igazgatóként kimondhatatlanul büszke és hálás vagyok a tantestületre, mert olyan odaadással, összefogással és emberi támogatással segítik a munkámat, ami minden nap mélyen meghat és erőt ad.

Kedves Ballagók!

Ti most nem egyszerűen elmentek innen. Ti most továbbírjátok a saját történeteteket. A következő oldalakon már új szereplők lesznek, új helyszínek, új kihívások. Lesznek döntések, amelyeket senki nem hozhat meg helyettetek. Lesznek utak, amelyekről nem tudjátok előre, hová vezetnek. És lesznek pillanatok, amikor bizonytalanok lesztek. Ilyenkor ne azt kérdezzétek magatoktól, hogy „Biztosan sikerülni fog?” Hanem azt: „Elég bátor vagyok ahhoz, hogy megpróbáljam?” Mert az életben nem azok jutnak előre, akik minden választ ismernek. Hanem azok, akik nem félnek kérdezni. Nem azok, akik soha nem hibáznak. Hanem azok, akik a hibáikból is képesek tanulni. Nem azok, akik mindig a legegyszerűbb utat választják. Hanem azok, akik akkor is mennek tovább, amikor az út meredekké válik. És most már csak egy dolgot szeretnék kívánni: hogy amit innen visztek, az ne halványuljon el bennetek soha.

Vigyázzatok magatokra, legyetek sikeresek, boldogok és egészségesek.

A 2025/2026. tanévet bezárom.

Molnár Krisztina _ igazgató