Büszkék vagyunk Zoli bácsira!

Bíró Zoltán tanító és gyógypedagógus – A segítségnyújtás a szenvedélye

Bíró Zoltán tanító és gyógypedagógus 2000-ben gyógypedagógiai asszisztensként kezdte a pályáját. Magasra jutott a karrierjében: a Vas Megyei Pedagógiai Szakszolgálat általános főigazgató-helyettesi pozíciójáig. 2023-ban új utat keresett: szeptembertől a vépi Hatos Ferenc Általános Iskola és AMI 3.b osztályának tanítója, gyógypedagógusa, mellette pedagógiai előadó az ELTE-n, autizmus szakértő az Austista Lakóotthonban Magyarszerdahelyen (Zala vármegye), pedagógusminősítési és tanfelügyeleti köznevelési szakértő.

Fotó: Unger Tamás

Nincs olyan gyermek, akit legalább egy kicsit ne lehetne előbbre juttatni, csak jól kell csinálni – ezt vallja a Csánigon élő Bíró Zoltán, aki szenvedélyesen tanít és tanul. Huszonhárom éve erős küldetéstudattal kezdte a pályáját, és máig így végzi. Feladatának érzi azt is, hogy amit megtanult a gyakorlatban, azt átadja leendő és már gyakorló pedagógusoknak. S láthatóan boldog, hogy húsz év után újra „terepen” lehet, kisiskolások között. Vépen beszélgettünk vele.

A gyerekek „Zoli bácsija” Békéscsabán született, Magyarbánhegyesen nőtt fel.

– A faluban két iskola volt: a BM Általános Iskola, Speciális Szakiskola, Diákotthon és Lakásotthonok – régi nevén a kisegítő iskola és az általános. A kisegítőben kezdtem dolgozni gyógypedagógiai asszisztensként – ott találkoztam először sérült gyermekekkel, egy autista csoportban magas támogatási szükségletű fiatalokkal. Beszippantott ez a terület, és egyre jobban beleástam magamat. 2001-ben beiratkoztam tanító szakra a szarvasi Tessedik Sámuel Főiskolán, ahol később felvettem a logopédia specializációt – párhuzamosan tanítottam, és két év múlva elkezdtem levelező tagozaton a Kaposvári Egyetemen a gyógypedagógus szakot tanulásban akadályozottak pedagógiája szakirányon. Amit módszertanból elsajátítottam, azt a sérült gyermekeknél, a gyakorlatban mindjárt alkalmazni is tudtam. Máig érzem ennek az előnyét – mondja.

„A segítségnyújtás is lehet szenvedély” – így hangzott Kozmutza Flóra, a gyógypedagógiai pszichológia művelője, megújítója legendás mondata. Ez a gondolat és amit az egyetemen megértett – nagy dolog megtanítani egy jó képességű gyermeket olvasni, írni, számolni, de még nagyobb kihívás egy olyat, akinek tanulási problémái vannak – azóta kíséri. Ezért végzett számtalan képzést, ezért mélyedt bele annyira a gyógypedagógiába. Később a szakszolgálatban töltött évek, a diagnosztikai háttér is sokat adott a fejlődéséhez. De ehhez előbb még el kellett költöznie Nyugat-Magyarországra.

– 2007-ig Magyarbánhegyesen tanítottam: 2005-től az általános iskolában helyettesítettem osztálytanítóként. Utána megpályáztam egy tanító-gyógypedagógus állást a kőszegi Bersek József Általános Iskola és Pedagógiai Szakszolgálatban – akkorra már érdekeltek a különböző terápiák, a rehabilitáció lehetőségei és a diagnosztika – mondja.

2013 szeptemberétől változások történtek a szakszolgálati rendszerben: egy pedagógiai szakszolgálati intézményben egyesültek az addig különböző fenntartásban és formában funkcionáló szakértői bizottságok, nevelési tanácsadók, beszédjavító intézetek és egyéb szakszolgálati feladatot ellátó intézmények. Emellett bővült a szakszolgálatok feladatköre: minden megyében elindult az iskola- és óvodapszichológiai ellátás, valamint a kiemelten tehetséges gyermekek, tanulók gondozása. Az új szervezetben járásonként és tankerületenként alakítottak ki tagintézményeket. Így a megyék egész területén azonos minőségben lett hozzáférhető mind a tízféle szakszolgálati ellátás. A tagintézményekbe az addig megyei szinten szervezett szakértői bizottsági és pályaválasztási tevékenységen kívül a pedagógiai szakszolgálat addigi nyolc feladatát is integrálták. A Vas Megyei Pedagógiai Szakszolgálat Körmendi Tagintézményében gyógypedagógus-igazgatóként ezt az átmenetet irányította.

Fotó: Unger Tamás

– Létrejött a járásban egy szakmai bázis, és vezetőként terápiákat is végezhettem. Egy idő után azonban önjáróvá vált a rendszer. 2022-ben sikerrel pályáztam meg a szakszolgálat főigazgató-helyettesi pozícióját, és egy évig a szombathelyi tagintézmény megbízott igazgatója is voltam. Közben részmunkaidőben már évek óta dolgoztam az ELTE Savaria Regionális Pedagógiai Szolgáltató és Kutató Központban tananyagfejlesztőként, pedagógiai előadóként, oktatóként is. Kidolgoztam a beilleszkedési, tanulási, magatartási nehézséggel, sajátos nevelési igénnyel küzdő és hátrányos helyzetű tanulókkal való foglalkozás módszertana akkreditált pedagógus továbbképzést, 2022-től pedig a fejlesztőpedagógus szakvizsgás képzés óraadója lettem. A hallgatóknak azt szoktam mondani, az jöjjön a pályára, aki azt gondolja magáról, hogy kitartó és tettre kész, át tud adni valamit az új generációnak. A legjobb, ha harmadévtől átmennek levelező tagozatra, és a gyakorlatban próbálják ki magukat. Visszatekintve: 2007-től 2023-ig nagyon fontos mérföldkövet jelentettek az életemben a szakszolgálati évek, de mivel úgy éreztem, hogy a szakszolgálat működéséhez jelentősen már nem tudok hozzájárulni, és a rengeteg feladat miatt a kiégés határára kerültem, hosszas töprengés után, mondhatni a karrierem csúcsán a szakmát választottam. A történethez hozzátartozik még, hogy 2022-ben elvégeztem az ELTE Bárczi Gusztáv Gyógypedagógiai Karon az autizmus spektrum pedagógiája szakirányt, a Zala Megyei Szivárvány Egyesített Szociális Intézmény Autista Otthonában gyógypedagógiai szakértői munkát vállaltam, az Autisták Országos Szövetsége szombathelyi Info-Pont irodáján pedig gyógypedagógusit. Nagyon hiányzott a tanítás, a fejlesztés, amiből az évek alatt egyre kevesebb lett. Márpedig engem az tölt fel, ha látom a fejlődést a gyerekeknél. Pusztai Krisztina kolléganőm hívására Vépre jöttem tanítónak, ahol gyógypedagógusként az autista gyermekek fejlesztését is végzem. Már a szakszolgálati évek alatt is azt láttam, hogy itt a gyermekeket támogató, minden téren elfogadó a közeg, rengeteg nekik kedvező programot szerveznek, s mellette rendkívül támogató a vezetés is.

Bíró Zoltán tehát a tanév eleje óta a 3.b osztályra, 19 gyerekre koncentrál. Ragyog a szeme, amikor a sikerekről beszél: ha azt mondja, hogy meg kell csinálni egy feladatot, azt megcsinálják, mert érzik, hogy kölcsönösen felelősek egymásért. Az élménypedagógia segítségével – amit kilenc évig a Holdfényligetben tanult és alkalmazott – meg tudta velük szerettetni az olvasást. A matematika a kedvenc tantárgyuk lett és őszintén örülnek egymás sikereinek. Számára megfizethetetlen, amikor azt hallja: „Köszi Zoli bácsi, hogy megtanítottad a kivonást.” S amikor a szülők is azt mondják: a gyerekek imádnak suliba járni, tanulni és segítenek egymásnak. Szende, a kutyája péntekenként van jelen – némileg terápiás jelleggel. Gazdája hiszi, hogy a személyiségével is példát ad: türelmes és kreatív, ha mosolyog, akkor őszintén teszi. A mai gyerekek szerinte annyiban mások, mint a 20 évvel ezelőttiek, hogy más az érdeklődési körük, pörgősebbek, kevesebből értenek és kevésbé vannak rászorulva a külső segítségre. Hiszi, hogy mindegyikükhöz meg lehet találni az utat, és ha afelé terelik őket, amiben jók, akkor szárnyalni tudnak. A szakszolgálati munkát feladta, a részmunkaidős állásait megtartotta. Vépen nyugdíjig tervez. A helyén van, azt csinálja, amit szeret.

FORRÁS: VAOL.HU