ISMÉT BÜSZKÉK VAGYUNK ISKOLÁNK EGYIK PEDAGÓGUSÁRA

Neked vagyok rossz – A 21. századi fegyelmezésről Pusztai Krisztina mesterpedagógus tartott előadást

Neked vagyok rossz – Fegyelmezés a 21. században címmel Pusztai Krisztina mesterpedagógus tartott előadást a Nemzeti Pedagógus Kar szakmai konferenciáján. Ki gondolná a vépi Hatos Ferenc Általános Iskola tanítójáról, aki osztályfőnök, fejlesztő-differenciáló pedagógus, mellesleg 2023-ban megnyerte a Legjobb tanítónak járó Oscar-díjat, hogy gyerekkorában neki sem kellett a szomszédba mennie holmi rosszalkodásért? Így volt pedig. Pusztai Krisztina kollégáinak a hétfői konferencián arról beszélt, mit tesz pedagógusként, hogy a „rossz gyerekek” is érvényesülhessenek és a „szívünk ügyei legyenek”.

Mielőtt a tárgyra tért, saját gyermekkorát idézte fel: nagypapája köztiszteletben álló kántortanító volt Pácsonyban. Unokája pályaválasztásában erős, jó példa: nem véletlen, hogy már kisiskolásként ő is tanító akart lenni. Alsó tagozatban aztán jött a valóság: beírások, osztályfőnöki intő magatartásproblémák miatt. Folyamatos rosszalkodással érte el, hogy mindig figyeljenek rá, hogy bandavezér legyen. Ha valaki, ő igazán megérti a mai rosszalkodó gyerekeket, mondta.

De miért rosszalkodnak a gyerekek?

De miért rosszalkodnak a gyerekek? Meghatározó a családi háttér és fontos az osztályban elfoglalt hely. Ezeknek a gyerekeknek figyelem kell, amit otthon, a mindennapokban feltehetően nem kapnak meg. És az, hogy az osztályfőnökük, a pedagógusok lássák bennük a lehetőséget, hogy teret adjanak nekik, hogy találjanak nekik olyan területet, ahol ki tudnak teljesedni.

Előadására készülve Kriszti néni a vépi iskolában megkérdezte a 4-5. osztályos gyerekeket, szerintük ki a rossz gyerek. „Aki verekszik, amikor nincs ott a tanár” – többek között ez a válasz érkezett. Erre szerinte kiválóan működik sokszor ismételt mondata: „Kriszti néni mindent lát, még ha nincs itt, akkor is.” Még hatékonyabb, ha ezt a kollégák is tudják, és partnerek, mondta.

Lehetőségként említette az azonnali, higgadt problémamegoldást a „majd holnap beszélünk róla” mondat helyett. Figyeljünk ilyenkor a testtartásunkra, a magasságbeli különbségre. Ne magasodjunk a gyermek fölé. Üljünk le mellé, forduljunk oda, beszéljük meg együtt, próbáljuk vele megértetni, hogy együtt dolgozunk a probléma megoldásán. A pedagógusnak is fontos megérteni, mi miért történik a gyermek életében, tette hozzá.

Mindennek van következménye

„Rossz gyerek az, aki veszekszik, csúnyán beszél, lop, rongál.” – ez is szerepelt a diákok válaszai között. Második lehetőségként említette annak hangsúlyozását a gyerekek felé, hogy mindennek van következménye, amibe bele kell állni, bevallani, amit csináltak. A következmény a büntetés, de nem mindegy, milyen. Kevésbé hatékony, ha ötvenszer leíratjuk vele: „Soha többet nem beszélgetek órán.” Vagy: „A szünetben nem játszhatsz, csak állsz a helyeden.” Más megoldás kell, például a Kihelyezett Tagozat: kívül helyezni a gyermekeket abból a közösségből, ahol rosszalkodnak. Szünetben például máshol tevékenykedjenek, kapjanak feladatot, ahol azt érezhetik, hogy szükség van rájuk. Például: kísérjék le az elsősöket tízóraizni, menjenek le az udvarra és figyeljenek rájuk. Tegyenek rendet a tanteremben.

Hasznos a beszélgetőkör

A tanórán is lehet fegyelmezési probléma. A tanító megint saját emlékeit idézte: ő azoknak a pedagógusoknak az óráin figyelt, akiknek volt humoruk; felső tagozatban, akik iránt plátói szerelmet érzett és akiknek volt a gyerekekre ideje.

Rossz gyerek az, aki „dumál az órán, beszól az osztálytársainak, csúnyán beszél” – ilyen válasz is érkezett a diákoktól. Miért teszi? Mert nem hallgatják meg. Ilyen esetekre (is) hasznos a (meg)beszélgetőkör, amit első osztálytól jó bevezetni, mondta. A körben megtisztelik a társaikat azzal, hogy hagyják őket szóhoz jutni, és joguk van ahhoz is, hogy ne mondjanak semmit. Tanóra közben is használható: ha a gyermek azt érzi, hogy meghallgatják, akkor egy idő után nyílt lesz és őszinte, segítséget is mer kérni, akár úgy, hogy az ne derüljön ki. Így válhat cinkossá a pedagógus, és nyerheti el a gyermek bizalmát.

Hogyan ne legyen unalmas egy tanóra?

Hogyan ne legyen unalmas egy tanóra? – erre is mondott tippeket. A 45 perc sok, ahhoz, hogy nyugalom legyen végig, kiszámíthatónak, felépítettnek kell lennie, hangsúlyozta. Jó, ha a pedagógus sokféle és változatos feladattípussal dolgozik a digitálistól kezdve a mozgásos feladatokig. Kell a kizökkentés, a „buli” az órán. Ehhez a tanóra elején minden kisdiák húz egy papírdarabkát, de csak egyiken szerepel egy „B” betű, ami azt jelenti, buli. Aki ezt húzta, az óra közben bármikor bekiabálhatja: Buli! Három perc zenehallgatás, tánc következik ilyenkor. A Na most! felkiáltást az első osztályosoknál vezette be. Aki ezt húzta és kiabálja be, az választhat négy lapból, négyféle tevékenység közül: csoportmozgás, relaxációs zene, meseolvasás vagy digitális játék. Szeretik, élvezik a gyerekek, így szót fogadnak.

Kérjünk a gyermektől és köszönjük meg neki

A tisztelet témája is előkerült. Mi még abban a korban nőttünk fel, amikor ennek más volt a tartalma, mondta. A 21. században ez már inkább egymás elfogadásáról szól. Kérjünk a gyermektől és köszönjük meg neki, ha teljesíti a kérésünket. Mindez kölcsönös: a gyermek is tudjon kérni és megköszönni.

– Sokféle diák, osztály és probléma van. Egyre nehezebb a gyerekekkel, mégis ki kell szélesítenünk a látószögünket. Ha kell, átlépni a szabályokon, rugalmasan, a gyerekeket szeretve és kicsit gyermeknek maradva jó tanárok leszünk – összegzett kollégáinak.

Vekerdy Tamás mondatával köszönt el Pusztai Krisztina:

„Nem a gyermeknek kell jónak lenni az iskola kedvéért – de sokan hiszik ezt! –, hanem az iskolának kell mindent megtennie a gyermekért.”

Forrás: Tóth Katalin _ vaol.hu

https://www.vaol.hu/helyi-kozelet/2025/01/pusztai-krisztina-mesterpedagogus-eloadas-fegyelmezes

A Nemzeti Pedagógus Kar Szakmai Konferenciájáról további megjelent írások:

VAOL.HU

NYUGAT.HU