Mese a magányos paripáról

Szélvész

Egy ló lehet magányos?

Ha a hold és a csillagok megfelelően állnak, talán ellátogat hozzátok az álmotokban Szélvész, a magányos ló. Elmondja nektek életéről szóló történetét. Egyszer egy ugyanolyan magányos lányt látogatott meg, mint amilyen ő maga is. Úgy hívták, hogy Elizabet.

Az anyukája elmesélte neki, hogy minden fiút és lányt meglátogat. Elizabet az ablakban látta, hogy világít a Hold és a csillagok. A Hold felöl nagy fényesség jött és mintha közeledett volna valamilyen ló árnyék. Elizabet látta, hogy közelít feléje. Ahogy a ló közeledett az ablak felé, látta, hogy megsérült, sántított, ezért bekötözte a lábát. Elizabet gondolkodott magában.:

„Egy ló, ami az égből hullott? Ez szinte lehetetlen! Valamiért mégis ismerős.”

Megkérdezte a pónitól, ahogy emlékezett az anyukája szavaira:

-Te vagy Szélvész a magányos paripa?

A póni igent mondás helyett az orrával megbökte a lányt. Ezután Elizabet egy pár répával tért vissza. Szélvész mohón kezdte rágcsálni a finom édes répaszeleteket. Elizabet finoman kezdte simogatni a póni puha sörényét. Mikor már világos volt, Szélvész eltünt a felhők között. Anyja látta, hogy kislánya mennyire örül.

Megkérdezte tőle:

-Itt járt Szélvész?

-Igen. Honnan tudtad? Kérdezte tőle Elizabet.

-Onnan, hogy hagyott neked itt valamit.

-Tényleg? Mit?

-Amire már régen vágytál. Egy igazi kiscsikót.

Elizabet kihajolt az ablakon és feltekintett az égre:

-Szélvész köszönöm. Már nem vagyok egyedül!

VÉGE

Németh Liza  9 éves